Kultúr-kapitalisták, kizsákmányolásra fel!

Blogom vendége Weinreich László, a Netmester ügyvezetője.
-----

Írta: Weinreich László

Kultúr-kapitalisták, kizsákmányolásra fel!

A minap barátaimmal ötleteltünk Pécs kulturális életéről, a rendezvényekről, eseményekről, a lehetőségekről, s magáról a létről, a kulturális élettérről.

Fura kettősség uralta a gondolatok menetét. Egyrészről számos gondolat és ötlet merült fel, kicsiny városunk tömeg- és elit kultúrája területén történő megújhodására, másrészről ellenpéldaként szinte mindig tudtunk említeni olyan esetet, amikor egy ismerősünk, vagy az ismerős ismerőse járt úgy, ahogy az egyszeri ember. -
Ötletét megpróbálta közkinccsé tenni, melynek eredményeképpen az kincsnek kincs maradt, de nem a közé, hanem valakié! Mert ugye mindig van valaki, aki örül annak, ha mások gondolkodnak, erőlködnek, güriznek, s ezeket a kidolgozott ötletcsírákat már csak a saját hasznára kell átültetni, s növekszik az szinte magától.

Hát igen. Kultúripar ez a javából. Nomeg kreatívipar! - Az! -
Mondhatnánk a kreatív ötletekből bizony meg lehet élni, rendesen!
Csak nem mindegy, hogy a kitalálója, vagy a felhasználója él meg, - rendesen!
A megbántott, vagy csak mellőzött kultúripari kreativok pedig szép lassan félreállnak, s úgy járunk, hogy a kerítés tele van számtalan piciny lyukkal!

     Történt egyszer, hogy a fiú megbántott valakit, mire apja így
     szólt, mivel nem először fordult elő az eset.
     - Fiam, itt egy kalapács és egy marék szög. Akárhányszor megbántasz
     valakit, üss egy szöget a kerítésbe, s ha elfogy szólj!
     - Elfogyott édesapám!
     - Most itt egy fogó, s ha valakinek kedveset teszel, húzz ki egy
     szöget.
     - Telt múlt az idő, egyszer megy apájához a fiú.
     - Édesapám ugyanott vagyunk, mint korábban, kihúztam minden
     szöget, így mire volt ez jó? Minden olyan, mint régen!
     -Lehet, hogy ugyanúgy nincs egy szög sem a kerítésben, viszont a
     sok lyuk ottmaradt, amiket bántásod okozott!

De miért is csodálkozunk, amikor számos példa van a hétköznapokból, a közelgő EKF kivitelezéssel összefüggően, vagy éppen az évek óta szinte azonos kaptafára készülő és alakulgató fesztiválok közül, hogy miért is jó ha nem kell újítani, csiszolgatni, finomítgatni egy-egy projektet. Hiszen akkor az újdonságokkal nincs semmi gond, nem kell
változtatni, s főként gondolkodni!

Pedig hány és hány kreativ művész, alkotó, kultúripari tenniakaró van városunkban, aki arra vár, hogy ötletét valaki meghallgassa, vagy ha anyagilag nem is, de legalább bátorítgatással támogassa. S a számtalan negatív élmény mentén elvész tenni akarásuk, fásulttá válnak, s lassan-lassan már csak (jobb esetben) látogatóként mennek el egy-egy
rendezvényre kürtös kalácsot majszolgatni, vagy egy kis itókát kortyolgatni. - Végülis a rendezvényszervezés így is eléri célját: Néhánnyal több látogató lesz az eseményen.

     Jut eszembe egy a gazdasági rendszerváltásunk hajnalán keletkezett
     álláshirdetés, melynek szerzője kb. ekként fogalmazott:
     "Kapitalisták, Kizsákmányolók! Fiatal, tenniakaró és tettre kész,
     munkára vágyó fiatal szakember tudásával és képességével várja, hogy
     kizsákmányolják! Rajta fel! Zsákmányoljanak ki!"

Hát ez az!

     Kultúrkapitalisták!
     Kultúripari munkások ajánlják sorra tudásukat és tehetségüket egy
     közös és valóban kreativ projektsorozat megvalósítására! -
     Kizsákmányolásra fel!

... s elkezdek álmodozni. Honty Hanna dalának refrénje csendül a
fülembe: "...De szép is lenne!"