Pécs csiszolt gyémántja

Pécs gyémánteszű politikusáról

Kedvenc pécsi önkormányzati képviselőm ma nemes egyszerűséggel csiszolt gyémánthoz hasonlította önmaga előterjesztését, a televízió képernyője ekkor felragyogott - Uri Geller meg az ő hivatalos utódja elmehetnek a náthás Alaszkába -, ők aligha képesek ilyen csodára. 

A fény ugye, a szellem napvilága - beragyogta a várost! Ez ugyan nem a szerénység fénye volt, csupán a realitásé, nem volt ebben a kijelentésben cseppnyi túlzás sem, sőt, elhallgatás volt benne, hogy talán meg sem érdemlitek az én csendes zsenialitásomat, tehát segítek egy picinyt, hogy rájöjjetek, nem mondom ki, csak sejtetem, hogy Pécs általam lesz híres, a gyémánt csiszolójáról, mint előttem néhány évszázada Janus, akitől a híres sorok származnak: szellemem egyre dicsőbb, s általa híres e föld!

Mit mondhatnék én, a porbafingó blogger: emberek, ma láttam a fényt!

A gyémánt csiszolójának korábbi "felvillanásaiból":

Pécsi közgyűlés

Olykor felesleges sértődések paprikázzák a hangulatot a pécsi közgyűlésben, amely pedig már így is, úgy is olyan méregerős lé, hogy nem kéne bele a fűszer, a fölös!
Az egyik napirendi pont előterjesztője, hallván a számtalan kritikát a hozott anyag minőségét illetően, zárszavát így kezdte:
- Hallva, amit elmondtatok, le is mondhatnék...
Az ellenzék persze azonnal izgalomba jött: - Navégre! - De jó volna! - Igen! - kiabáltak lelkesülten, pír öntötte el az arcokat, könnyű mosolyok suhantak a forró levegőben, hálisten, ezt is megértük!

A napirend előadója viszont személyes sértésként élte meg a történteket, kikérte magának a közbekiáltásokat, mondván, ő is mindenkit a figyelmére méltatott!

Hát, mit is mondjak: személyes sértésnek ezt aligha vehetjük! Nincs a földkerekségen olyan hely, ahol egy ilyen nyitógondolatra önkéntelenül is ne robbanna ki a helyeslés, nincs az a parádés önfegyelem, amely leplezhetné a mosolyt, még a humorral-epével megáldott párttársak is fölröhögnének.

Tanulság! Képviselő soha ne kezdje úgy a mondókáját: - Monnyak le?