Egy cigányember története késsel-villával

Egy remekművű kés is elénk kerül

Balogh Zoliéknál mindig jó a falat, kellemes a társalgás és hűsítő az ital. Most is a pécsi, mediterrán kiskert hűvösében eszegetünk a fügefa árnyékában.
- Hanem az új barátom, a Misi, az fantasztikus figura! – mondja Zoli. Olyan késeket készít, hogy eláll a lélegzetetek!
És két falat között mutatja is az egyik remekművet.

martoni-kes.JPG

M, vagyis Mártoni kés


A feleségem, Zoli neje Ildikó és jómagam is elismeréssel pillantunk a bicsakra.
Kézbe fogom, nem csak szép, de pazar fogása is van, prímán kiegyensúlyozott darab.

- Képzeljétek, valamiféle belső késztetésből nem is olyan régen kezdett el késeket készíteni. Egyik nap kivitte néhány kését a pécsi vásárba és ott tudta meg a holmik között turkáló-vásárló emberektől, hogy a nagyapja bizony híres beás késkészítő volt.
Talán a génjeibe volt elrejtve ez a késkészítő hajlam, nem tudhatom.

Aztán Zoli már el is felejti a kosztot, mi sem emelünk több falatot a szánkhoz, mint mesét a gyerekek, úgy hallgatjuk a folytatást.

- Én is a vásárban ismertem meg. Előbb a késeit, aztán őt magát is megkedveltem. El is mentem hozzá Alsószentmártonba és ott aztán földbe gyökerezett a lábam. A “műhelyben” maga építette miniatűr kohó, légbefúvóként hajszárító funkcionál. Zoli képet is mutat a mobiljáról.

jovanovics-misi-keses.jpg

Jovánovics Misi gyönyörű kései itt készülnek

Eltűnődöm. A klasszikus folyamat ahhoz, hogy valaki sikeres legyen: városi környezet, menő óvoda, egyetemhez kapcsolt gyakorló általános iskola, neves középiskola majd az egyetem következik. Innentől kezdve az ismerősök ereje emelhet valakit a többiek fölé, bár olykor még a tehetség sem kizáró ok.
Jovánovics Misinek lenni Alsószentmártonban nem egy kifejezetten tipikus sikertörténet előképe, legyen a kése bármilyen nagyszerű mestermunka is. Tulajdonképpen sírhatnékom van itt a bólogató fügefa árnyékában. A rosseb egye meg a Balogh Zolit a történetével…